Terhességi naplóm

És újra itt... Időrendben leírom a történteket, talán így könnyebb Nekem is és Nektek is... Tíz nap történése egy blogbejegyzésbe besűrítve:

2012. október 29. - Kilenc órára volt időpontunk foglalva a XV. kerületi Önkormányzatba, hogy elintézzük a "Teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozat"-ot... Hát ezt megtettük, majd bevonultunk az Uzsoki Kórházba. Kisebb fennakadások után majdnem három óra várakozás után sikerült helyet is találniuk Nekem, fullon volt a Szülészet. Tudomásom szerint én voltam az ötödik ikres kismama akkor. Az első napon felvettek, elvégeztek minden szükséges vizsgálatot - CTG, ultrahang, ... - majd estig pihegés. Két szobatársat kaptam egy háromágyas szobában... 

2012. október 30. - Reggeli vérvétel, vizeletleadás, CTG vizsgálat, vérnyomásmérés - 170/100... Nah, itt mondtam, hogy 140/100-nál sose mértek többet, ez csak azért lehet, mert rühellek kórházban lenni, és a tudat, hogy itt leszek még sokat, felidegesít... Ezen a napon többször megmérték, 140-150-160-as értékeket mértek folyamatosan. Doktor úrral egyeztetve megbeszéljük, hogy a babák száma és elhelyezkedése miatt programozott  császármetszéssel "szüljünk" november 5-én, holnap pedig az aneszteziológussal egyeztethetek, mi hogy fog történni a műtét alatt, mivel epidurálisan fognak műteni... 

2012. október 31. - Hajnali kelés, újabb vérvétel és vizeletleadást követte az újabb CTG vizsgálat, de már nem a mínusz első emeleten, hanem a Szülőszobán, mivel felhozták az ikres CTG gépet... Vizsgálatot követően doktor úr belépve tájékoztat, hogy a legfrissebb laborvizsgálatom szerint fehérje van a vizeletemben és emiatt Ő még ma császármetszéssel világra hozná a magzatokat, mivel nagyon veszélyes helyzet áll fenn a babákra nézve, toxémia áll fenn... 15 percen belül megkaptam a beöntésem, majd újra felrakták a CTG gépet a pocakomra és bekötötték az infúziót, ami a műtét előkészületének része. Ekkor tájékoztatott a Doktor úr, hogy rajtam kívül másik öt császármetszéses szülés is van aznapra ütemezve, így kora délután fogok csak sorra kerülni, kéri türelmem, de addig is figyelni kell a babák szívműködését, nehogy rájuk is hatással legyen a magas vérnyomásom. Az infúziónak kb. egy óra alatt kellett volna lecsorognia, hát nem így történt... Még sikerült telefonálnom és Szüleimet, Páromat értesíteni, hogy nem november 5-én, hanem MOST szülök, hát gondolhatjátok... Ment a hír tovább a családban... Ekkor jött a csavar - hirtelen rettenetesen megfájdult a fejem, melyre reagálva egy ott lévő szülésznő hallgató megmérte a vérnyomásom és 210/120-ra emelkedett... Soron kívül, azonnal operáltak... Hirtelen ott termett még egy szülésznő tanonc, pillanatok alatt befáslizták a lábam, megkaptam a katétert és áttoltak a császáros szülőszobába. Átülve a műtőasztalra megkaptam az epidurális érzéstelenítést és vagy tizenöt-húsz orvos, gyakornok és hallgató termett körülöttem. Hatva az érzéstelenítéssel egy időben felkészítettek a műtétre, megkaptam a hajsapkám, felfektettek, megkaptam a műtéti lapokat és a többit, majd filmszakadás, foltokra emlékszem... Arra tisztán, hogy még ekkor is azon aggódtam, hogy tuti fiam-lányom lesz vagy sem, illetve az a pillanat is megvan kristálytisztán, hogy megmutatták a babákat egy pillanatra... Anyukám elmondása szerint amikor kitoltak a műtőből, őket nyugtatgattam, de erre se emlékszem például... Utána délután ötig feküdnöm kellett vízszintesen, szinte mozdulatlanul, este lefürdettek, aztán kaptam információt a babákról is. Egészségesek, de inkubátorba lesznek egy napot biztos, ami biztos alapon... Így az első nap csak egy pillanatra láttam a babáinkat, még a műtőben...

2012. november 1. - 10:00-kor végre kihozták Nekem a babákat... Iszonyatosan édesek voltak, kaptunk szoptatási tanácsadótól hasznos információkat a szoptatással kapcsolatban, már aznap megpróbálkoztunk a babákkal a szoptatással és sokat voltunk együtt, de megkértem a csecsemőgondozókat, hogy éjjelre még ne maradjanak Velem, mert nincs anyatejem még és nagyon kimerültnek éreztem magam, képtelennek egy baba ellátására...

2012. november 2. - Egész nap és éjjel Velem voltak az ikrek. Már nem diétás kosztot kaptam, de amilyen szörnyű volt, inkább kaptam volna azt... A kislány súlya sajnos ezen a napon már nem érte el a két kilót, így orvosi engedéllyel megkezdtük a tápszeres hozzátáplálást.

2012. november 3. - 2012. november 6. között - Mindennap egyre gördülékenyebben mentek a dolgaink és már szoptatni is tudtam, igaz nagyon minimális előtejem volt még csak...

2012. november 7. - Mivel előző este ismét elérte Anna Lea lányom a születési súlyát - 2030 gramm -, így hazaengedtek Bennünket... Íme egy fotó a babáinkról: 

Hamarosan újra jelentkezem, ígérem (például részletekkel a kórházi tartózkodásomról is, mert történtek ott érdekes dolgok is ám)... Most pár napot a babáinkra akarunk Párommal koncentrálni, együtt lenni, mert ez a tíz nap eléggé megviselt Minket, de felhőtlen a boldogságunk az Ikrek érkezése miatt...

Hogy miért lett ez a cím?

Nos, hát a mai nap fordulópont lett az Életünkben... Elmesélem... Csütörtökön a doktor bácsink adott beutalót az Uzsoki Kórház-ba, UH-ra és CTG-re. Apukám bevitt kocsival, Anyukám bekísért.

Minden a legnagyobb rendben volt. Megismerkedtem a dokimmal, akinél szülni fogok - pontosabban aki a császármetszést levezeti. Derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy hétfőn reggel 7:00-kor jelenésem van a táskámmal és nem úszom meg, be kell feküdnöm a kórházba. Ennyi volt az "aranyélet", most már felgyorsultak az események... 

A CTG vizsgálat jó hosszú volt, mindkét baba szívhangja rendben volt, a kiscsajszi elaludt, jól meg is gyúrkálták a pocakom, de nem sikerült felkelteni... Aztán az alagsori vizsgálóból felmentünk az első emeletre a Szülészetre, ahol az ultrahang vizsgálaton is átestünk... Megtudtuk, hogy az egyik baba 2200 gramm, a másik 2900 gramm körül van, szóval már híznak a lurkók... Megnyugtattak, hogy mindenük a helyén van, minden rendben van, azonban az ikerterhesség magában egy komplikáció és én bármennyire is nem akarok befeküdni, be kell feküdnöm... Így beírtak minket hétfőre, 13.-ként... Remélem szerencsét hoz majd a szám... :) Hazaérve a tényeket elmondtam a Páromnak. 

A következő bejegyzést már akkor fogom megtenni, amikor hazaengedtek a babákkal, így az nagyobb hangvételű lesz, ígérem és képet is teszek fel...

Rég írtam, hát itt az alkalom... Nemrég estem be a bejárati ajtón, a legutóbbi dokijárat is megvolt...

Pénteken töltöm be a 36. hetemet, így időszerűvé vált az első CTG vizsgálat. Hát ez a mai napon megtörtént... A nőgyógyászom hipercuki volt, ismét kellemeset csalódtam a magyar egészségügyben, remélem ez a sorozat nem szakad sose meg... 15:00-ra kaptam időpontot, így 14:47-kor leültem a szokásos helyemre, és lássanak csodát, 14:55-kor behívott Andi, az asszisztens... Megnézte a doktorbácsi a vérnyomásom, 125/75... Aztán a súlyomat, +13,6 kilónál tartok... Mondta a doktorbácsi, hogy mostantól kíméljem a hátam, derekam és csípőm, mert heti 0,5-0,8 kilót hízok a babákkal, így most lesz csak igazán kitéve megpróbáltatásoknak... Lassan, megfontoltan mozogjak, és mivel a kislány még mindig nem fordult be, így gyakoroljam a császármetszés utáni speciális felülést az ágyban, szoktatva magam hozzá, mert a varratokra nagyon kell majd vigyázzak, ne szakadjanak fel és ne vérezzenek be, így gyorsabban gyógyulnak majd... (A taktika: gurulj az ágy oldalára úgy, hogy kifelé nézz, az oldaladra feküdj, majd a jobb karod tedd a tested alá deréktájékra, karból told fel magad ülő pozícióba, feltolás közben a lábad húzd egy picit előrébb, így az le fog lógni az ágyról kitoláskor már és ülésből úgy állj fel, hogy a hasadat támaszd meg a tenyereddel és alkaroddal...)

A védőnő múlthéten nagyon megijesztett, mert 140/100-at mért és mondta, figyeljem majd és ha tudom, mérjem otthon. Hát most kiderült, megint Nekem volt igazam... A védőnénihez gyalog mentem, most meg kocsival, ez volt a bibi... Úgyhogy hál'Istennek nem magas a vérnyomásom, a doktorbácsi kétszer is megmérte és megnyugtatott, minden a legnagyobb rendben. Az utolsó vérképemet is megkaptam kinyomtatva, négy "+" jel van rajta (1-1 minden sorban: WBC -FVS SZÁM, Segment, MCH-VVT HGB TART, MCHC-VVT HGB TART; mindegyik felső határértéktől egy icipicit magasabb, tehát nem kirívó), erre is azt mondta, normális és belefér az ikerterhesség mellett, no para... Megvizsgálta a pocakomat, vett kenetet, a méhszájam még mindig zárt... Hál'Istennek, ez jó jel, mondta a doki is, hogy szerinte ezen a héten még biztos nem indul meg a szülés, maximum ha hirtelen trauma ér, de tanácsolta a táska összerakását, hogy indulásra készek legyünk non-stop a párommal... (A táska már két napja kész van amúgy...) Mondta, figyeljem mindig a vizeletem és fürdéskor a vizet is, mert ha a nyákdugó távozik, vagy bevéreznék, akkor az első jele a szülés elindulásának, azonnal hívjak mentőt vagy vitessem be magam az Uzsoki-ba. Mondta, hogy ilyenkor "sima egybabás" terhességnél a nyákdugó távozása még nem indok a "kék fény"-re, de az én esetemben az ikrek miatt indokolt, hisz kevesebb a két babának a hely... Aztán azt is mondta, hogy mivel táppénzen vagyok, ezért ha megszületnek a babák, aznap vagy másnap menjen be egy hozzátartozóm a rendelőbe és szóljon, hogy szültem, így a táppénzes állományt megszüntetik, onnantól már más lesz a státuszom...

Aztán a sok új információ után irány az ultrahang vizsgáló, felrakták a tappancsokat és 2x5 percig hallgattam a babócáink szívhangját, köldökzsinór áramlási hangját és mocorgását. Andi, az asszisztens mondta, hogy nagyon mozognak, ezt én is biztos érzem, ne aggódjak, ez így jó, ahogy van, aktívak és egészségesek... Aztán a kinyomtatott szívhangot is megkaptam, visszamentünk a dokibácsihoz, aki elmondta, hogy jövőhét csütörtökön menjek vissza (ne kedden, mert pirosbetűs ünnep lesz) és hogy akkor már az Uzsoki-ba fog beutalni, mert a kórházban döntik majd el, befektetnek avagy sem, Ő erről nem dönthet...

Úgyhogy ennyi volt mára, összefoglalva minden a legnagyobb rendben van Velünk... Ígérem hamarosan újra jelentkezem.

Amit tudni a babáinkról a 36. héten általánosságban:
Az én esetemben a kislány farfekvéses és kicsit kisebb, továbbá nem egymás mellett, hanem "egymáson" helyezkednek el és a hátfalamon helyezkedik el mindkét baba méhlepénye (A kép csak illusztráció, a képen mindkét baba már befordult és a méhlepények sem úgy helyezkednek el, mint Nálam.)... A babák hossza kb. 47-50 centiméter (farokcsonttól fejbúbig 31-35 centiméter), és súlyuk 2500-2800 gramm között lehet. A babák heti 240-280 grammot híznak hetente. A csontozatuk már elég erős, a zsírraktározás a legfontosabb az utolsó napokig, ezzel az immunrendszerüket védve és a hőháztartásukat ellátva. Kikerekedett a pofijuk és teljesen kialakult a szopóizmuk is. A méhem eléri már a mellcsontomat, ezért érzek néha légszomjúságot vagy mellkasnyomást... 

Újra itten vagyok, ahogy azt ígértem.

Ma végre megjött a nőgyógyászom is az éves szabadságáról és fogadott... Szívhangok rendben voltak, jó volt hallani a két lurkónkat... A fiúnk már megközelítőleg két kilós, a kislányunk kicsit kisebb, de ez eddig is így volt. Azt mondta a doki, hogy ha a kettőjük súlyának eltérése nem nagyobb, mint 30%, nem kell megijedni, ez természetes. A has és hátfájásomra, illetve bokadagadásomra azt tanácsolta, hogy polcoljam a lábaim és sokat feküdjek, főleg az oldalamon, azzal kímélem a piciket, továbbá ne fáslizzam magam, főleg ne éjjelre, mert azzal a vérkeringésemet is elszoríthatom, inkább hideg vizes borogatást tanácsolt...

Aggodalmam fejeztem ki a doki felé, hogy hát mégis csak az első terhességem és hát nem sok rutint szereztem eddig "szülés" témakörben, főleg nem császármetszés terén, mire csak annyit mondott, hogy: "Nyugodjon meg, minden rendben van. Október 16-án jöjjön vissza, akkor mindent elmondok, addig pedig tartsa magában a kicsiket..." Hát, gondolhatjátok, egyszerre elmosolyodtunk a dokival... Kaptam labor beutalót, a héten, de legkésőbb jövőhét keddig el kell mennem vér- és vizeletvizsgálatra. Körülbelül ennyi az orvosjárós fejlemény...

Ja, és még valami... Múlthéten megvolt az első véletlenszerű, betoppanós védőnénis látogatásunk is, meg lettem dicsérve és jövőhét kedden megyek hozzá és mondta, írjam össze a kérdéseimet, kétségeimet...

Most lesz pénteken a betöltött 33. hetem... Utána olvastam pár oldalon, hogy ilyenkor mi zajlik a testemmel és a babákkal, szóval Velünk és van pár érdekesség. Például ilyenkor az anyai méh a terhesség első napjához képest minimum ötszázszor akkora... ("Aztamindenit...") Az élettani vérszegénység alábbhagy, mert a vörösvérsejtek termelődése utoléri a plazmáét. Élénk álmok gyötörhetnek - tapasztalom és szegény párom is "szenved" tőle éjjelente. A babáim már az újszülöttekre jellemző legtöbb képességgel rendelkeznek, kivéve a sírás és a táplálkozás, tüdejük is már majdnem teljesen kifejlettek, körülbelül 28-30 centisek fejtetőtől farokcsontig és megközelítőleg két kilósak - ezt mondta a doki is, szóval megnyugodtam... 

Semmit se változtam, Vatera őrültségem továbbra is határtalan, de ennek és szeretteim ajándékainak hála mára végre körvonalazódott és összeállítódott a babák ruhatára... Íme Kovács Attila László és Kovács Anna Lea hazahozós szerkója, megosztom Veletek:

Vastag sapka, vékony sapka, pulcsi, nadrág, vékony zokni, vastag zokni, tutyi cipő, kis kesztyű, cumi, hosszú ujjú body, rövid ujjú body, ujjatlan body. És mindenből kettő természetesen... Egy a kiscsajszinak, egy a kisfiúcskának...

A ház, ahol lakunk, az is lassan kész lesz, a mi részünk már teljesen kész van, kívül be van szigetelve, visszaszerelték a redőnyeinket, az ablakokat megpucoltam, a radiátoron a szelepeket lecserélték, már légtelenítve és feltöltve is van a rendszer, kicserélték a szellőzőket is tűzvédelmileg előírtaknak. Apukám és Anyukám segítségével megtörtént a konyha tisztasági festése és a konyhai-fürdőszobai csapok cseréje is, már csak a három radiátort kell lefestenem és teljes a boldogság... De az is vasárnapig kilátásba van helyezve, és amit én eltervezek, az úgy is lesz...

Ráadásul csütörtökön lesz rovarirtás az egész házban és az összes lakásban, szóval teljes a felkészülés a babákra.

Tervbe vettem egy "családi" fotózást is, már szervezés alatt van... Nem akarok túlzásokba esni, csak szeretnék 2-3 olyan fotót Rólam és a páromról, ahol még a babák pocaklakók és örök emlékként el tudjuk tenni őket, továbbá a babák is láthassák majd, milyenek voltunk Mi: Anyu és Apu.

Hát ismét itt vagyok. Sok minden változott. Kerek egy hete hivatalosan is veszélyeztetett terhes vagyok, ami annyit tesz, hogy szülésig ágynyugalom és táppénz... Igyekszem is kihasználni, de hát sok tényező közrejátszik, hogy ez vagy sikerüljön, vagy nem.

Múlthét kedden elmentem a dokihoz, elintéztem a beutalót a 30 hetes ultrahangra, amin pénteken voltunk párommal. Itthon elkezdtem a babaholmik rendszerezését és kiválogatását kisebb-nagyobb sikerrel, de meg kellett állapítanom, én ehhez kevés vagyok.

A pénteki ultrahangos napunk kicsit kapkódósra sikerült, sikerült is a bokám megficamítani, azóta is borogatom, fáslizom és hasonlók, de már nem fáj, csak dagadt... Az ultrahangon is minden rendben zajlott... Az egyik babánk medence, a másik hasi fekvésű, így jin jang formációban vannak a pocakomban. A babák paraméterei:

"A" magzat (a fiúnk, feltételezem, mert mindig Ő volt a nagyobb):

• BPD (két halánték közti távolság): 75mm
• OFD: (homlok és tarkó közti távolság) 95mm
• Femur: (combcsont hossza) 58,1mm
• HC: (fejkörfogat) 269mm
• AD: (has-átmérő) 79mm
• AC: (haskörfogat) 256,5mm
• BMS (a magzat súlya): 1492gr

"B" magzat (a lányunk, mivel mindig Ő volt a kisebb):

• BPD: 74,2mm
• OFD: 92mm
• Femur: 55mm
• HC: 262mm
• AD: 81mm
• AC: 242mm
• BMS: 1280gr

Ezeket írták a leletre: "Kettő élénken mozgó magzat. Átlagos magzatvíz. A lepény hátsó falon tapad, elválasztó burok látható. Mindkét magzat esetében a koponya alakja, szerkezete eltérést nem mutat, közép echo szabályos. A gerincoszlop párhuzamos vonalú, a csigolyaívek zártak. A mellkasi szervek épek, 4 üregű szív, helyzete, alakja, mérete szabályos. A rekeszvonal és a hasfal folyamatos, gyomor- és hólyagtelítődés látható. A magzati vesék alakja, üregrendszere szabályos."

Köldökzsinór is rendben, néztek áramlást is, szívhangot is, szóval minden tökéletes. A vizsgálat alatt mondta az ultrahangvizsgálatot végző hölgy, hogy pont aznap születtek ikrek az Uzsoki-ban császárral, minden rendben zajlott, császárral jöttek a világra. Azt is mondta, hogy ikerterhességnél be szokták fektetni a kismamákat a terhesség utolsó 1-2 hetére, vagy ahogy a kezelőorvos rendelkezik, szóval számíthatok egy "párnapos" kórházi életre, amit a zsigereimből utálok már most... Kaptunk ultrahangfelvételt is, de nem a babákról, hanem az áramlási diagramról, szóval nem tudom megmutatni Nektek a lurkókat... Sajnálom... 

Holnap megyek vissza a nőgyógyászatra, és most már sűrűsödni fognak a teendőim. Éljen... Betöltöttem a 30. hetemet, pénteken leszek 31 hetes terhes, szóval most már nagy a hasam is. Ígérem, hamarosan képet is készítek magamról...

Hát megint itt... Rég írtam, így a mostani bejegyzés sok apróságról fog szólni... Sok minden nem változott, a két kis lurkó egyre aktívabb és egyre jobban érzem, ahogy mocorognak, gondolom mert már "szűkösebb" a hely nekik odabent... Mindennap köszönök nekik a nap első mocorgásánál és este lefekvéskor is megsimizgetem őket... Apjuk is szokja a nagy pocakomat, igaz még körbeér minket, de nem sokáig... :)

A névválasztás most a nagy kérdés, de előbb-utóbb az is le fog tisztulni... Én azt szeretném, ha két nevet kapnának, egy különlegesebbet, és egy "szokványosabbat", és majd eldönthetik, melyiket szeretnék használni... De már azon is gondolkodtam, hogy kapnak egy "párnevet", mint pl. Dániel-Daniella, Olivér - Olívia, Róbert - Roberta, stb., és egy különlegeset... Szerencsére a vezetéknevükhöz (Kovács) minden illik, szóval az nem befolyásoló tényező...

Itt voltak barátnőim a napokban - mindketten külföldön dolgoznak - és az egyik leányzótól és párjától kaptak a macibocsaink szép babaruhákat is már, amikben hazahozhatjuk őket a kórházból majd... Az egyik rózsaszín és kisnyuszis, a másik babakék és kiskutyás... Nagyon édesek... Én se hagytam abba a Vaterázást és azóta is rá vagyok kattanva az olcsó babaholmikra, szóval lassan tele lesz a ruhás komód... :)

Megindult a visszaszámlálás is. A dokim azt akarta, hogy augusztusba már ne dolgozzak. Jövőhéten megyek vissza terheléses vérvételre, aztán 2012. augusztus 7-én a leletekkel hozzá és azt mondta, hogy akkor már kiír veszélyeztetett terhesnek, nem engedi, hogy tovább dolgozzak, hiába bírom jól. A munkáltatóm nagyon megértően és pozitívan áll hozzá a gyerekekhez, már felvették az utódomat, és már tanulgatja is a munkafolyamatokat, szóval ott is gördülékenyen haladnak a dolgok. Már csak 10 munkanapom van hátra, pedig szívesen dolgoznék még azért 1-2 hónapot, amíg bírja a derekam... Amúgy sincs más tünetem most már, csak a hátfájás, de azt meg napi szinten kipihenem egyenlőre a sok fekvéssel, alvással... Szinten tartom a fizikumom, nincs különösebb bajom...

Megindultak a fogadások is... Mivel nagyon nagy valószínűséggel császárral fognak az ikrek a világra jönni, már többen fogadnak arra, hogy a fiúnkat vagy a lányunkat fogják előbb "kivenni belőlem"... Kicsit morbid, de hát ez van... Egyenlőre tegnap töltöttem be a 24. hetemet, nagyon jól viselem a terhességet. Csak a meleg készít ki, de igyekszem nem hisztizni...

Azt olvastam, hogy a terhesség 24. hetében a magzat már akár 30 centis és 600 grammos is lehet. Nah, Nekem ebből kettő van a pocakomban, szóval már jó sok helyet foglalnak el Bennem... :) Ezt a hetet tartják az életképesség határának, mert a 24.-37. hétben megszületett babák koraszülöttnek számítanak, függetlenül a születési súlyuktól, azonban már több, mint 50% esélyük van a túlélésre... Hát remélem azért nem fognak még kibújni, jó helyük van odabenn... Magyarországon 100 babából 8 koraszülött, ikerterhességeknél minden második szülés 36. hét előtti... Hát én igyekszem ezt a százalékot csökkenteni. 

Anyukám adott egy könyvet, elkezdtem olvasni... "Mit egyen a gyerek?" a címe. Igaz régi, 1987-es kiadású, de szerintem sokszor a régi bevállt dolgok sokkal jobbak, mint az új felfedezések. Igaz még messze van, hogy a baba elkezdje a bébipapik evését, de már most tudom, hogy nem fogok boltban vásárolt, előre elkészített bébiételeket vásárolni, már ki is néztem és meg is rendeltem egy nagyon praktikus kis turmixgépet bébiételek készítéséhez... Így biztosan tudom, mit eszik a gyerekem. Ha én se eszem gyorséttermi kaját, a gyerekem se fog ilyen "szarokat". Annyi rémhírt hallottam és olvastam, hogy mi mindent belekevernek ezekbe, inkább kihagyom... Itt egy videó róla:

A hét negatívuma volt egy gyors lefolyású fülfájás, de nem mentem el vele dokihoz. Áthoztam Anyukáméktól az infralámpájukat és napi 10-20x 4-5 percre melegítettem vele az arcüregem, a homloküregem és a fülem. Mára már enyhült, bár még egy kicsit bedugultan hallok vele... Gyógyszert nem akartam és nem is szedhettem rá a babák miatt, szinte minden gyógyszer ellenjavasolt a terhesség alatt. Az elején annyira fájt, rá se tudtam arra az oldalamra feküdni, mert ahogy a fejem, főleg a fülem a párnához ért, visítani tudtam volna a fájdalomtól... Most már tudok azon az oldalamon aludni, már csak "belül" fáj... Hihetetlen amúgy, hogy a terhesség alatt mennyi nyavalyám előjött... Sose volt herpeszem, sose fájt a fülem, hát most 4 hónapon belül mindkettő volt... Remélem már nem lesz más újdonság... :)

Ha túl vagyok a dokijáráson és a vérvételen, újra jelentkezem...

Hát újra itt vagyok... Amióta megtudtuk a babák nemét, azóta csak a pénzt költöm... Az enyémet és a páromét is előszeretettel csapolom... De igyekszem spórolósan, szóval nem azt hinni, hogy burzsujok vagyunk.

Már egy csomó mindent megvettünk és kaptunk eddig is, hát ez a hét a nagyobb kiadások hete volt. Megvettük a két babának a légzésfigyelőit (58ezer Ft helyett 36ezer Ft-ért):

Aztán addig böngésztem a netet, amíg megtaláltam ugyanazt a pelenkázóasztalt, amire vágytam még az előző IKEA látogatáskor, igaz használtan, de kitűnő állapotban sokkal olcsóbban (32ezer Ft helyett 15ezer Ft-ért):

Aztán akitől vettük, adott hozzá pelenkázó feltétet és rá két huzatot is ajándékba, szóval még egy gonddal kevesebb... 

Ezeken felül nem csitult a Vatera lázam sem, iszonyat aranyos és cuki babarucikat sikerült vásárolnom potom forintokért, és sok-sok kismama ismerősömmel konzultáltam, hogy mit tanácsolnak a pocakomra kenceficének, így bevásároltam egy jó nagy adag Shea vajat (leírás: http://sheavaj.hu/), konkrétan 1 kg-os kiszerelésben 6ezer Ft-ért a Biovölgy-ben (http://www.biovolgy.hu/)

Jah, és még a baldachin mellé vettem rovarriasztót, ami nem bocsájt ki hangot és káros anyagot.

A baldachint hogy fogom felszerelni a kétszemélyes kiságyra, nah azt még nem tudom, de valahogy majd megoldom... Ha holnap nem lesz rossz idő, akkor végre baba-kompatibilissé tesszük Anyukámmal Gizellát, az autónkat, szépen alaposan kitakarítjuk és "felöltöztetjük", már oda is megvettünk mindent (autósülés, szőnyegek, kivéve a kutyáknak a ponyvát, hogy ne piszkolják össze a kocsit...

Amúgy meg egyre virgoncabbak a lurkók, szeretnek minden sportot és szemrebbenés nélkül űzik Bennem, nincsenek tekintettel arra, hogy épp mennyi az idő... De sebaj, legalább nyugodt vagyok, hogy minden rendben odabent... 4 napja voltam a dokimnál, mondta nagyon jól viselem, már a kezdetekhez képest 4 kiló plusszban vagyok és 19 centivel nagyobb a körfogata a pocakomnak... Imádom az édes ízeket, most a régi sós-köménymagos ízek helyett a gyümölcsös-csokis dolgok vonzanak leginkább... Így, blogolás végeztével megyek is, és befalok egy kis sárgadinnyét, hogy este legyen energiája a két lurkónak ébren tartani... :)

És eljött a nagy nap... Elmentünk, hazaértünk, leültem a gép elé... Iszonyat meleg volt, de ez a nap mindent megért... És most jöjjenek a részletek... :)

Tipikus kismamás kelés... Még 10 perc, még 10 perc, még 10 perc... Nah, ezt játszottam 8:00-tól 8:50-ig, aztán erőt vettünk magunkon és párocskámmal felkeltünk. Igazi családi munkamegosztásban Ő levitte a kutyusokat sétálni, én meg csináltam reggelit... Májkrémes, mozarellás, paradicsomos szendvics kakaóval... Hát így leírva nem hangzik olyan jól, de higgyétek el, iszonyat finom volt és nagyon jól esett, hamar elpusztítottuk - a vizsgálat alatt emiatt ficánkoltak nonstop... Aztán 9:34: "Úristen, induljunk." Séta, buszmegálló, expressz busz, villamos, busz és 10:40-re ott is voltunk a G1 Intézet bejáratánál. Bementünk, iszonyat tiszta, iszonyat kedvesek, iszonyat aranyosak... Kupont odaadtam, lakcímkártyát, TAJ kártyát, 1-2 kérdésre válaszoltam, majd megkértek, hogy foglaljak helyet, pici csúszásban vannak, de szólítanak... Nagyon szép rendelő, váró, mosdó, vizsgáló fogadott minket a potom 5ezer forintunkért. Ennek kéne az alapellátásba beletartoznia, de sajnos nem ilyen világot élünk. Egy nagyon kedves szonográfus hölgy fogadott Bennünket... A teljes ultrahang vizsgálat több, mint fél órás volt, ahol mindent rendben talált és kiderült végre az a kis "DE"... A vizsgálat legelején kiderült, hogy a "nagyobbik" baba kisfiú lesz, egyből kivehetőek voltak a kis herék és a kukija. Megkönnyeztem picit, meghatódtam, én erre vágytam nagyon, amióta az eszemet tudom, mindig fiút akartam... A másik magzat nagyon takargatta magát, mindig odabújt a kistesóhoz... Belül drukkoltam, legyen kiscsaj, legyen kiscsaj, érezze ugyanezt a párocskám is, hisz tudtam, Ő kislányra vágyik... A végén megmutatta magát a kis szégyenlős, bújós és mondta a vizsgálatot végző szonográfus, hogy kislány lesz, olyan jegyeket mutat, amiből Ő szerinte tuti kiscsajszi lesz... Szóval a fogadásoknál akik a "vegyes felvágott"-ra fogadtak, NYERTEK!!! És én is. Minden vágyam így teljesüljön, én pont ezt szerettem volna, hogy szülessen egy fiam és egy lányom is...

Az utolsó, 18 hetes ultrahangon még nem voltak együtt 500 grammosak sem, most az elmúlt két hétben megint sokat fejlődtek, már ketten együtt több, mint 600 grammosak... :)

Amiket még megtudtunk a babákról:
Kisfiú (képen a bal oldali): 353 grammos, 47x58 mm-es a fejecskéje, 15,1 cm "magas" és 34 mm hosszú a combocskája...

Kislány (képen a jobb oldali): 306 grammos, 49x53 mm-es a fejecskéje, 14,4 cm "magas" és 30 mm hosszú a combocskája...

Mindkét babáról ugyanazt az orvosi véleményt adták: "Placenta a hátsó falon, "0" típusú, átlagos magzatvíz, ép koponya és gerinc, jó szívműködés, zárt has- és mellkasfal, telt gyomor és hólyag, vesék mindkét oldalon ábrázolódnak. A vizsgálatról DVD felvétel és fotó készült."

A nagy melegre és a jó hírekre való tekintettel hazafelé megjutalmaztuk magunkat két-két gombóc fagyival, hazavonszoltuk magunkat, azóta is a fáradalmakat pihenjük... Anyukám, Anyósom a plafonon a boldogságtól, SMS-ben értesítettünk minden rokont, barátot még a hazafele út alatt...

A kapott fotót megkapta a büszke Apuka, kirakta az íróasztalára a nappaliban, a DVD lemezt már sokszorosítottuk is, aki kér belőle, kap... Sose hittem volna, hogy ilyen szerencsés leszek és ilyen boldog... Köszönöm a családnak, a barátoknak és legfőképpen a Párocskámnak, akit nagyon szeretek...

További fotók:

(háttal a kisfiunk és jobb oldalon a bújós kislányunk)

(bal oldalon befogja a fülét a kisfiunk és a kislányunk kis pofiját mutatja)

Hát kicsit sűrűk a napok, de végre géphez jutottam... Szóval...  Kedd reggel 7 óra... Csipog a telefonom, lenyomom, egy "szundi" belefér - szokásos... 7:10. Felkelünk párommal, gyors kutyaséta, összekészülődés, papírok, ruhák és indulás... Buszra felszállunk, légkondis hál'Istennek, leszállunk, sétálunk... 

Hogy párom ekkor mennyire izgult, nem tudom, nem látszott rajta semmi, de aztán odaértünk az ultrahang rendelő ajtaja elé és akkor már csendes volt és koncentrált... Bementünk, cipőt levettem, felfeküdtem és felhúztam a felsőm. Sok-sok gél és hajrá 18 hetes genetikai ultrahang... És igen, megvannak, egészségesek és jól vannak... Ismét megállapították, hogy élénkek a lurkók, ezt most végre párocskám is láthatta, eddig nem tudott Velem jönni. Ölbekarolt kézzel a vizsgáló szoba oldalának dőlve nézte a 100 centinél is nagyobb képátlójú LCD TV-n a babáit... Megható... És a részletek... Mindenük kifejlett, mindenük megvan, és mindenük tökéletes...

"A" magzat 143 mm, 207 gramm.
"B" magzat 152 mm, 239 gramm.

Ahogy olvasgattam az interneten, kicsit nagyobbak a korukhoz képest, ilyenkor 170-200 gramm között szoktak lenni a "szimpla" babák, de sebaj, van Bennem hely bőven... Egyre gyakrabban mozognak, amit én is érzek, de nem olyan elkülöníthető "fájdalmat" érzek, csak máshol, mint eddig - köldökömnél és annál lejjebb... Súlyom tartom, nem híztam, de talán ez az én esetemben nem is baj.

És ott az a DE... Minden kismama ismerősöm ezen az ultrahangon megtudhatta, hogy fia lesz vagy lánya... Nálunk ez az infó dupla öröm lett volna, csak a doki közölte 25 perc nyomorgatás után, hogy az Uzsoki kórházban lévő ultrahang gép erre alkalmatlan, nem elég nagy felbontású, így a nemüket nem tudja megmondani. Hát elkeseredtünk egy picit, és a kollégák is, akik már gombóc fagyiban fogadtak a babák nemére, de még mindig nem tudjuk...

Hát ezen felbuzdulva vettem a KuponVilág oldalán egy 4D ultrahangos kupont, így most 12 490 Ft helyett 4 990 Ft-ért megcsinálják. 2012. július 2-ra kaptunk időpontot 11 órára, szóval addig kéztördelés és izgulás van ezerrel... 

A kezdetek óta 13 centivel lettem szélesebb és most már a derekam, csípőm se úgy mozog, mint eddig, de sebaj... Mindig azzal nyugtatom magam, hogy már félidőben vagyok... A lényeg, hogy a lurkóknak jó legyen... Ma cseresznye és bolognai spagetti volt a kívánság lista, holnapra beszereztem a sárgadinnyéjüket, mert tudom, hogy azt fogják kívánni... És már két autósülésünk és babakocsink, járókánk/kiságyunk és sok-sok ruhánk is van... Még fülhőmérőt is vettem, azt majd hétfőn tudom átvenni...

Légzésfigyelőt és cumisüvegeket kell vennem, most azokra vadászok, bár még van időm, de azért zsongtam be, mert egyre kevésbé fogok tudni kimozdulni és most még az állapotomhoz képest teljesen aktív vagyok és jól bírom... Talán most a testi változásokon kívül semmi se befolyásol a mindennapjainkban, bár a hőség eléggé megvisel...

Ha korábban nem is, a 4D ultrahang után biztos írok újra...

Éljenek a borongós hétköznapok... Sok minden történt az elmúlt pár napban. Vettünk babakocsit például. Hát a panellakásokat nem az ikres családoknak tervezték, az egyszer biztos. No mindegy, majd csak megbirkózunk ezzel is, ahogy minden mással... Telnek a hétköznapok, és most még meleg sincs, bár ez a fránya eső ne esne szinte mindennap, a pára kikészít. 

Amióta utoljára jelentkeztem, nem sok minden változott... Az eddigi terhességi tünetek szaporodtak csak. Most olvastam, hogy összesen 30 tünet van, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam, mert talán a harmadával küszködöm, és azokat is elég jól viselem... Felsorolnám az összeset és kiemelem a sajátjaimat (forrás: kamaszpanasz.hu): 

Mértéktelen böfögés, mértéktelen szellentés, székrekedés, aranyér, vérző íny, fájó, feszülő mellek, nyáladzás, ugyanis a terhesség során a tested több nyálat termel, mint egyébként, hatalmas, sötét mellbimbók, amelyekből folyadék is szivároghat, fémes érzés a szájban, túlzott izzadás, hányinger, émelygés, szokatlan szagú vizelet, fokozott érzések, hangulatingadozás – bármikor változhatsz egy duzzadt romhalmazzá, vagy abból egy minden indok nélküli ideges hisztigombóccá, alhasi görcsök, amelyek hasonlítanak a menstruációsgörcsökre, de nem hagynak alább pár nap elteltével sem, megduzzadt lábfejek, szagérzékenység, gyorsabban növekedő testszőrzet, ami sötétebb és vastagabb szőrszálakkal is járhat, csöpögő, eldugult orr, még ha nincsenek is más náthára jellemző tünetek, hangos tüsszögés, köszönhetően a csöpögő vagy eldugult orrnak, az ínyeden lévő érzékeny kitüremkedések, melyek véreznek, ha megérinted őket a fogkeféddel, viccesnek tűnő bélmozgások – egyes nőknek nyálkássá válik a széklete, sötét, látható vénák a melled, hasad, lábaid körül, ugyanis itt a véred szupererősen pumpálódik és dolgozik a babáért, szédülés, mintha elájulnál egy egyszerű felállástól is, a bőr megnyúlásának jelei a hasadon – ezek a csíkok az életed végéig rajtad maradhatnak, szemölcsök a melled, nyakad vagy karod környékén, a hormonoknak köszönhetően, folyamatos pisilési inger, ami az éjszaka közepén is felébreszthet, felesleges testszőrzet, ami a hasadon, álladon, ajkaid felett jelenhet meg, hüvelyi váladék, korpa, nagyobb mennyiségben, mint szokásos esetben, akné, szintén sokkal nagyobb mennyiségben, mint általában.

Párom szerint hisztis vagyok, szerintem meg csak voltam, az elmúlt 4-5 napban már nem jellemző. Feszül a pocakom és alhasi mozgásokat is érzek, de szerintem ezek még nem rúgások, csak mozgások. Jövőhét kedden megyünk ultrahangra, már alig várom, rég láttam őket és most végre párom is Velünk tart... Jó lenne már tudni, milyen neműek...  De jól vagyunk... Csak feltételezem, hogy benn is minden rendben mindkét babával, mert néha a pocakom bal, néha a jobb oldalán érzek "fájdalmat"...

Ígérem, az ultrahang vizsgálat után írok újra...

Majdnem elaludtam a váróban, mire sorra kerültem, de bírtam a gyűrődést... Most meg már a jó hírek miatt nem vagyok egyáltalán álmos és fáradt... Holnap reggel megyek AFP vérvételre, június 18-ára lesznek meg az eredmények, és azokkal június 19-én megyek 18 hetes genetikai ultrahang vizsgálatra az Uzsoki kórházba.

A doktorbácsi lemért, 3 kilót fogytam, csak kár, hogy én ezt nem érzem. Azt mondta, hogy a terhesség első felében dundi csajoknál ez normális, sőt ajánlott is, a vitamin bevitelem elegendő, a babákat ez nem veszélyezteti. Aranyos volt a doktor bácsi ismét, iszonyat elégedett vagyok vele. Mondta, hogy mivel ketten vannak és nagy lesz a pocakom, ezért a derekamat homeopátiás, terhességnél nem ellenjavalt izomlazító vagy izületi gyulladásra kikevert kenőccsel kenhetem, ha fáj, de nem muszáj. Viszont a pocakomra nagyon vigyázzak, sose hagyjam feszülni, kiszáradni rajta a bőrt és akár napi több alkalommal is kenjem shea olajjal vagy vajjal, de ezeket is úgy válasszam meg, hogy ne legyen benne olyan adalékanyag, ami a méhlepényen keresztül felszíívódhat.

Ultrahangon látszott a pici kezük, lábuk, testük és fejük, a szívük dobogását is hallottam, viszont nem mutatták meg magukat, úgyhogy a két szégyenlős trónörökös neme továbbra is titok... :)

Telnek-múlnak a napok, a hetek, és lassan a hónapok is. Ma töltöttem be a 16. hetemet. Pöttömkék nagyon jól vannak, már érzem őket és néha olyan, mintha ficánkolnának. Nem tudom milyen érzés az, mikor rúgnak, de néha furcsa érzésem van, lehet hogy ez már olyasmi vagy éppen hogy AZ!!!

A terhesség szinte összes tünetét produkálom: párom szerint a percenkénti hangulatingadozásom a leginkább szembe tűnő, bár én ezt csak skorpió szülötteként megélt hisztiként élem meg. Aztán az este sürgök-forgok, éjjel nem alszom, nappal szétesek turnusérzetek váltják egymást, de igyekszem helyt állni. Eddig sose volt gond a bőrömmel, most viszont száraz és sűrűn kell kenegetnem kenceficékkel... A melleim érzékenyek és random változnak hidegre, melegre, érintésre, vízre, sőt szinte bármire... És hogy benn éppen mi zajlik? Hát utánaolvastam. Már kialakultak a belső nemi szerveik, bár még bőrük ráncos és átlátszó, de pár napon belül zsírszövetet halmoz fel a kis testük és kerekedni kezdenek. Most körülbelül 80-90 grammosak és elérhetik a 10-12 centi hosszúságot is. Most kezdődnek el a nagy változások, s így az én testemen is most válik majd látványossá, hogy ketten bitorolják a pocakomat. :)

Több internetes oldal szerint már ilyenkor is megmondható a babák neme, ha nem szemérmesek. Mivel június 5-én megyek AFP vizsgálatra, és hát a vizsgálat ultrahanggal jár, így lehet megtudom, hogy a két Pöttöm milyen nemű. Ha nem se gond, sőt talán jobb is, mert június 19-én megyek genetikai ultrahangra, ahova Párom is elkísér, így együtt tudhatnánk meg a nagy nemharcot. Remélem szeretnek Bennünket annyira, hogy megmutassák magukat... Jó lenne már tudni... Nomeg a munkatársnőim is fogadtak a Pöttömkők nemében, és hát a nyeremény se elhanyagolható. :)

Ígértem írok, hát itt vagyok. Voltam tegnap dokinál. Minden rendben van, 8,4 és 8,7 centisek a kicsik, ficánkolnak a jólétben. Doktorúr szerint nagyobbak, mint ilyen korban a magzatok, de ez nem baj, sőt... 40 dekát szedtem fel és 8 centivel nagyobb a pocakkörfogatom... Mondtam a dokinak, hogy néha úgy érzem, feszül a hasam, mire cukin csak annyit mondott: "Szokjon hozzá Kedves, ketten vannak..." Június 5-én és 6-án megyek AFP vizsgálatra, június 19-én megyek a második genetikai ultrahangra.

Kicsit úgy érzem, felgyorsultak az események...

Sok ismerős, barát, rokon és kolléga ajánlotta fel segítségét babaholmi ügyben, ami iszonyat jól esik, hisz két babánál mindennek van haszna. Én is begerjedtem és már vettem pár dolgot és ha lányunk/lányaink lesz/lesznek, már eldöntöttem, hogy Swarovski kövecskés kis fülbevalót kap/kapnak születéskor/születésükkor.

A lakásfelújításnak is vége, már csak egy alapos nagytakarítás van hátra, meg a függönyök visszarakása... Ha jövőhéten megjön a dupla kiságy+járóka, akkor a gyerekszoba is ki lesz díszítve falmatricákkal. Az üvegajtót is szép vidámra ki akarom festeni, üvegfestéket is akarok venni, hogy minél egyedibb legyen... 

Amint van fejlemény, írok... :*

Újra itt... Amióta megvolt a 12 hetes genetikai ultrahang, nem történt Velem semmi extra. Kerekedem, de nem látványosan, inkább a mindennapi mozgásban érzem. Már hajolni nem tudok, feszül a pocakom. Sokszor érzem úgy, mintha fel lennék puffadva, pedig nem. Biztos Pöttömkék növögetnek... Én szedem becsülettel az Elevit-et, eszem a gyümölcsöket ezerrel, meg hasonlók...

Amióta hallottam a szivüket dobogni, beindult a tipppikus női vásárlási láz. Rászabadultam a Vaterára és vettem már pár dolgot. Kád, játszószőnyeg, pár body. Éljenek a kismamák, akiknél a babák már nagyobbak és kinőtték ezeket a csodarucikat. :)

Családom felbuzdulva - főleg Anyukám és Apukám - nekiálltunk a lakás felújításának. A gyerekszoba már teljesen kész, citromsárga lett és gyönyörű. Egyenlőre még a háló szerepét tölti be, de ahogy meglesz minden babaholmi, berendezzük. A nappali még csak félig kész, zöld lesz, de holnap már befejezzük a nagy részét és jövőhéten pedig a parkettaszegély és a díszléc felrakásával befejeződik az egész. Már csak két csaptelepet akarok kicserélni és a radiátorokat, utána már végre olyan lesz a lakás, amit megálmodtam anno 15 hónapja... :)

Május 24-én megyek nőgyógyászhoz, ígérem, ha van valami fejlemény, azonnal írok...

És eljött a nap, amit annyira vártam... Izgatottan, szétizgulva az agyamat. Elmesélem a napi napot, aztán kaptok egy kis ízelítőt a Kovács ikrekből... :)

Reggel 5:40 kelés... Nah, jó, bevallom, egy 10 perces "szundi" még belefért, de az is úgy, hogy Édesanyám hívott mobilon, hogy biztos keljen, ne késsek, el ne aludjak. 6:10-kor találkozás Édesanyámmal és indulás a genetikai ultrahangra... Odaértünk, vártunk sokat, aztán a kapott 7:15-ös időpont helyett 7:50 körül behívtak és hát jött a nagy vizsgálat... Hüvelyi ultrahang volt... És hál'Istennek minden rendben van... A leletemen szó szerint idézem, ez szerepel:

[...] Kettő élénken mozgó magzat. Átlagos magzatvíz. A lepény a hátsó falon tapad.
"A" magzat BPD: 20,6 mm; CRL: 57,8 mm; NT: 1,0 mm.
"B" magzat BPD: 20 mm; CRL 56,6 mm; NT 1,1 mm.
Vélemény: A biometriai adatok alapján 12 hetes terhességnek felel meg. Gemini.
A szülés várható ideje: 2012. november 17.  [...]

BPD, azaz a két halánték közötti távolság. CRL, azaz ülőmagasság. NT, azaz tarkóredő vagy nyaki redő vastagság. Gemini, azaz ikrek.

Annyira érdekes volt látni, ahogy a nagyobbik babám rugkapál és izeg-mozog, miközben ebből én nem érzek semmit, a kisebb babóca pedig alukált, az istenért nem akart az oldalára fordulni... De megható egy élmény, ahogy láttam őket, küszködtem a könnyeimmel, hogy mindent lássak a nagy tévén, ami a kismamáknak lett felszerelve, hogy ugyanazt láthassák, amit a doktorok. Egész nap a képeiket nézegettem.

Jah, és még a főnököm főnöke is behívott és mondta, hallotta a hírt és gratulál. Megnyugtatott, hogy mindenben megértő és toleráns lesz, adott tanácsokat is, mert már sok kismama volt a beosztásában, és hogy várnak vissza majd a babázós korszak után... 

Szóval a mai nap az egész napos esőzések ellenére életem eddigi leginkább elfelejthetetlen és legboldogabb napja. És jöjjön a beígért ízelítő a Kovács ikrekről:

Holnap itt fogok tartani, betöltöm a 12. hetet. És hétfőig várakozás, akkor megyek genetikai ultrahangra... Az elmúlt két napom ádáz ellenségemnek se kívánom, de mindegy, egyszer fenn, egyszer lenn. Testileg jól vagyok, csak fáradt, de az nonstop. Már megy a baráti körben a találgatás és fogadás, ugyan a nemek felállása hogy lesz. Két fiú, két lány, vagy vegyes felvágott... Kiváncsi vagyok én is... 

Ismét itt... A pocakom növekszik, bár nem látványosan, de én érzem, hogy egyre keményebb... Az émelygés és hányinger már reggeli órákra koncentrálódik. Ezen kívül csak az aluszékonyság, fáradtság jellemez a 12. hetemet megkezdve. Május 7-én megyek genetikai ultrahangra, addig megint csak várakozhatunk, és reménykedhetünk, hogy minden rendben van és lesz. Most olvastam utána, hogy mi is fog Rám várni. Ez is hüvelyi ultrahang lesz és elsősorban a kromoszóma-rendellenesség gyanújelét keresik, továbbá a felismerhető rendellenességeket is szűrik: koponya, végtagok, hasfal stb. Remélem mindkét babánál rendben találnak mindent...

Hát ma sokat mászkáltam. Reggel elmentem a vérvételem leletéért, aztán elvittem a háziorvoshoz, aztán elmentem a védőnőhöz, majd a végén elmentem a nőgyógyászhoz. Mindenhol minden rendben volt. Holnap időpontot kell kérnem az Uzsoki kórházban a 12 hetes genetikai ultrahangra, Holnap töltöm be pont a 11. hetet. Ma is megvizsgáltak, még ketten vannak... A vérképem szerint magas a fehérvérsejt számom, ami terhesség alatt előfordulhat, bár csak az utolsó 1-2 hónapban, így azt tanácsolta a háziorvosom, egyek sok vörös húst, igyak mindennap egy pohár vörösbort és kerüljem a lisztet, cukrot... Hát igyekszem nagyon, de az az isteni köménymagos sóskifli az Újpesten lévő kedvenc pékségemben néha kísértésbe fog vinni, érzem... Főleg hogy végre kitapasztaltam, hogy ha reggel hányingerem van vagy hánytam, attól rendbe jön a pocakom és nem émelygek egész álló nap... Párocskám megint nem tudott Velem tartani, de sebaj, majd talán a következő alkalommal. Már nagyban tervezzük a lakásfelújítást, hogy mire betöltöm az 5-6 hónapot, minden kész legyen.

Túl vagyunk párommal a nagy bejelentéseken, mindenki iszonyat cukin fogadta, és mindenki gratulált. Baráti kör, családtagok, szerettek, fontos emberek.

Nagyon izgulok, hogy jövőhét csütörtökön mit mondd a doki, akkor megyek vissza ultrahangra. Remélem még mindig ketten vannak és ketten is maradnak. A neten millió cikket, fórumot elolvastam, és sajnos belebotlottam pár olyan történetbe, amin nem kicsit elkönnyesedtem...

Tüneteim... Hát már az émelygés és hányinger a korai órákra összpontosul, nem egész napos, emiatt egész jól kontrollálom már... A testemen nem érzek változást, egy dolgot leszámítva: szorítanak a nacik, szóval shoppingolás várható záros határidőn belül.

Amit tudok magamról (hozzáteszem, ikerterhességnél mindig korábban jönnek a babák): Betöltöttem a 10. hetet. A petezsák ilyenkor 4 centi kb., a magzat kb. 3 centis, kb. 7-9 grammos és a koponyán belül elkülöníthetővé válik az agyvíz termelődéséért felelős ún. plexus chorioideus, valamint a hátsóagy. A végtagok különálló mozgása is megfigyelhető. Számos belső szerv el kezd működni, az embrió vizeletet termel, mely hozzájárul a magzatvíz keletkezéséhez. A szív már majdnem teljesen négyüregű.

Nem ígérem, hogy mindennap írni tudok, de most, hogy kicsit több időm volt magamra, így ide tudtam ülni sokszor. Jól vagyok, a holtponton túl vagyok, most már nem olyan nehéz a mindennap elviselése. Eléggé összejöttek a dolgok, a terhességi tünetekhez párosult egy kis allergia, astma, tegnap pedig egy herpesz... Sose volt, nem értem honnan jött ki, meg mitől, de ez van. Édesanyám hipercuki, igazi legjobb Anyuka szerepet tölt be életemben, és jobban izgul, mint én... Amennyire hihetetlen volt még kedden, hogy két Pöttömke van a pocakomban, most már titkon annyira nagyon remélem, hogy mind a ketten megmaradnak és nagyon figyelek minden mozzanatomra, és igyekszem óvni magam mindentől... Most, hogy letisztultak a gondolataim és a történtek, nagyon szeretnék két egészséges kisbabát... 

Párocskámmal többször konfrontálódunk, mint eddig, de ennek biztos az az oka, hogy ingerlékenyebb vagyok a terhesség miatt és tombolnak a hormonok... Igyekszem kontrollálni magam...

Mára ennyi, írok ahogy van fejlemény...

Nah, hát kedd óta is sok minden történt Velem... EKG-n túl vagyok, minden rendben, vérvételre jövőhét szerdán megyek, a védőnőt hétfőn hívnom kell telefonon, és ma voltam fogászaton. Lesz 1-2 dolog, de a doktornő azt mondta, hogy ha betöltöm a 3. hónapot, utána kezdjünk csak ezeknek, mert injekciót nem mer az első trimeszterben beadni. Holnap megyek a tüdőgyógyászatra délelőtt...

Elég szerencsétlennek érzem magam, de bírnom kell... Utána olvasgattam az ikerterhességeknek, talán nem kellett volna, sok-sok negatív cikk és veszély, kockázat volt minden oldalon, így most még jobban izgulok...

Találtam egy oldalt, ami kizárólag ikerterhességgel foglalkozik. (klikk ide)

Holnap leszek 9 hetes, így lassan megkezdődnek a látványos növekedések is... Bár dundi lány vagyok, rajtam az első pár hétben semmi se fog látszani, de párom szerint már most keményebb a pocakom... 

Eltűntem... Nem véletlenül... Az allergiám a tetőfokára hágott, köhögéssel és lázzal párosult... Én, netfüggő ember kb. 5 napja az e-mailjeimet se olvastam el... No de mindegy, a blog nem erről szól.

Nagy tortúrán vagyok túl. Részletesen elmesélem.

Édesanyám felajánlotta, elkísér az első vizsgálatra, mert párom dolgozott és nem tudott Velem tartani. Ez tegnap történt... 10-kor nyakunkba vettük a várost és az előjegyzett 11:00 időpont előtt megérkeztem a nagy hírű ÁEK épületének földszintjére. Sorszámhúzás, pár perc várakozás, majd odaléptem a számommal megjelölt pulthoz és előadtam magam nem éppen szó szerint... "Csókolom, én vagyok a 'hátte kivagy... Tősér doktornőnél van előjegyzésem ma 11 órára... TAJ kártya, lakcímkártya, személyi, jogosultsági igazolás elvesz, majd bután Rám néz a nő: "Ma nem rendel a doktornő." Nem untatnálak Benneteket, hogy mi volt a további párbeszéd, a nő nem éppen volt informált és hozzáértő. Mondván, nem Ő tehet róla, elfogadtam a lehetőséget, amit felajánlott, hogy ad sorszámot, menjek fel a Nőgyógyászatra, "artikulálatlan" Vilmos doktor úr rendel és majd Ő segít... Nem tudtam, mi vár Rám, itt kellett volna sarkon fordulnom, ámde nem tettem, felmentem. Leültem nyolcadikként a tágas folyosókon középen elhelyezett műbőr kisfotelek egyikén, Édesanyám közvetlen mellettem, és vártam a messiást... Kb. 15-20 perc után kinyílt az ajtó, de a hangján kívül semmi mással nem szembesültem, mert ezalatt az idő alatt további 8 kismama/párocska/kisgyermekes anyuka jelent meg és foglalta el a folyosókon tisztes helyüket a kényelmetlen fotelok egyikén-másikán... Ezután "ellopták a biciklimet" arccal megjelent Tősér doktornő asszisztense, aki minden bizonnyal idén még nem élt nemi életet és tele volt a nem létező töke a nagy világgal, de nincs mit tenni, bementem vele... Mindenféle szemkontaktus nélkül kérdezett, válaszoltam, kérdeztem, tények elé állított... Ismét nem kaptam választ arra, hogy a következő 7-8 hónapra kiválasztott doktornőm mégis hol a csudában van, és hogy miért nem szólt Nekem erről senki semmit, de nincs mit tenni, ez van, lenyeltem a békát, és bólogatva elfogadtam a tényt, doktornő off, másik épületben, sőt kerületben kell az ultrahangra időpontot kérnem és hogy menjek vissza 24-én, semmiről se vagyok lemaradva. Nah ezeket az információkat megkapva, csöppet idegbeteg, ámde visszafogott állapotban kiviharzottam az épületből és azonnal felkerestem a kerületi Nőgyógyászatot és kértem egy időpontot... Elmondtam a kezelőnek a sztorimat, aki iszonyat szimpatikusan átélve a történteket készséggel adott meg minden információt Nekem, amikre rákérdeztem és végül megegyeztünk, hogy délután 3 órára ott leszek...

Ezen felbuzdulva Édesanyámmal csalódva hazaballagtunk, újra nyakunkba véve a várost és kivártuk az időt, mikor elmehettünk az új, ámde még ismeretlen doktor úrhoz... 14:55-kor leültünk a váróban, 15:02-kor máris szólítottak. Temperamentumos, ámde kapkodós nő lévén felvázoltam gyorsan a szituációt (terhes vagyok és csináljanak már valamit, hogy ne legyek buta és felkészületlen), és hihetetlen, de eddig idegesítettek a lassú emberek, de ez a doktor úr másodpercek alatt olyan nyugalmat adott Nekem, mint még eddig senki... Minden kérdésére türelmesen válaszoltam, mindent elmondott alaposan, hipercuki asszisztense is mindent kétszer elmondott, a papírokat elmagyarázta, mivel mi lesz a dolgom... Ezt még megelőzve megkért, hogy fáradjak át a másik vizsgálóba, mert ott az ultrahang gép, és megnézi akkor, mi a helyzet a pocakomban... Lefeküdtem és a doktor úr közölte, gratulál az ikerterhességemhez... MICSODA??? Nem hittem a fülemnek, erről álmodni se mertem volna... Aztán felülve az ágyról megmutatta Pöttömkéimet, akik jelenleg még papíron csak "A" és "B" magzatként futnak, szóval se nemük, se nevük, de már 8-9 milliméteresek... Elmondta a doki, hogy fogantatásnál kb. minden tizedik ikerterhességnek indul, de csak minden 70.-80. marad meg, tehát kb. 70% esélyem van arra, hogy mindkét magzatot ki fogom hordani.... Este esett le az egész, amikor Anyum már órák óta ecsetelte, hogy el se hiszi, és a mondat, amit mondott: "Még etetőszékból is kettőt kell venni!" Nálam itt tört meg a varázs és esett le, lehet ikreim lesznek és jelenleg ketten vannak a pocakomban...

Tegnaptól veszélyeztetett terhes vagyok, kaptam csomó beutalót és instrukciót, hogy mi lesz a dolgom, ezeket gyorsan felvázolom:

• Terhességi vérvétel
• EKG
• Védőnő
• Fogászat

Hát az elmúlt pár napban a létező összes tünetet produkálom... Émelygek, hányok, ingerlékeny, aluszékony, fáradékony vagyok, rosszakat álmodok, nyom és szorít minden, ha bő, akkor is és tele van a nem létező tököm a hasztalan napokkal és halmozódnak a házimunkák és minden más, mert nincs erőm semmihez... Arról nem is beszélve, hogy ez kihat szinte minden életbeni helyzetemre, de minden szerettem azzal nyugtat, hogy ez csak átmeneti...

Találtam egy oldalt, ahol az utolsó menstruációból megír egy csomó mindent a babádról... Hát Pöttömke adatai:

Várható születési dátum: 2012. november 17., szombat.
A fogantatás legvalószínűbb napja: 2012. február 24., péntek.
Jelenleg a terhességem 7. hetében vagyok így a babám 5 hetes.
A második trimeszter kezdete: 2012. május 18.
A harmadik trimeszter kezdete: 2012. augusztus 17.
48 napon már túl vagyok, még 232 nap van hátra.
A kínai állatövi naptár szerint a Sárkány évében fog születni, jellemző eleme a Yang Víz lesz.
Születési kő: Topáz (hűség).
Születési virág: Krizantém.
Csillagjegy: Skorpió
2016 - babám elkezdheti az óvodát
2019 - eljön az iskolakezdés ideje
2029-től vezethet autót
2036-ban veheti át diplomáját, ha továbbtanul

Éééés igen, elkezdődött a kismama életem... Azért eddig nem volt arra precedens, hogy 23:00-kor a második tányér tojáslevesemet egyem levesgyönggyel, icipicit ecetesen... A kívánósságom a tetőfokára hágott... A melleimen érzem, hogy nő vagyok... Ettem ma már magvas zsömit sonkás tömlős sajttal, somlóit, túró rudit, csokipudingot, császárszalonnát és tojáslevest... Szép kis összeállítás... Mondjuk a best of még mindig a fehércsoki... Nincs mit tenni, édes szájú lettem, bár az is voltam, de nem ilyen szinten... Ez már elvetemült... Lapjával se, élével se fogok tudni beférni az ajtón, ha így folytatom, de lesz@rom, iszonyat boldog vagyok. :)

Hát ma megjártam első utam az egészségügy útvesztőjén, kisebb-nagyobb sikerrel... Tárcsáztam a Honvéd kórház központját, és egy tündéri diszpécser nagyon segítőkészen tájékoztatott, mint első gyermekét váró nőt, mi a teendőm, majd kapcsolt a Nőgyógyászat mellékére. Nah, ott aztán szembesültem az életunt hétfőt rühellő Garfield-ként élő nő hangjával: - Tessék... Mindenféle köszönés nélkül... Nekem se kellett több, hoztam a skorpió nőhöz hű formám... Ugyanazon az unott, flegma, monoton hangnemben bemutatkoztam, és kértem, hogy ajánljon egy orvost és adjon hozzá egy előjegyzést... Észbe kapott és észrevette magát, és hasonlóan a kolléganőjéhez készséggel túrta az előjegyzéseket, hova tud időpontot adni... Mondtam, hogy kb. 5-6 hetes terhes vagyok, ha a terhességi tesztet és a naptárat jól használtam, mire mondta, akkor semmiről se maradtam le... Jelentem, 2012. április 10-én 11 órára megyek vizsgálatra. Addig maradnak a kívánós és egyben émelygős reggelek, a fáradékony nappalok és az aluszékony esték. Egyenlőre más tüneteket nem produkálok, bár éppen elég ez is, mint kereszt...

Kattints ide az oldal megtekintéséhez... 

Tavaly, még karácsony előtt eldöntöttük párocskámmal (továbbiakban Maci), hogy a jövő év a babaprojektről fog szólni. 10 hónapja költöztünk akkor össze és nagyon jól mentek a dolgaink, jól megvoltunk... 2012. január 6-án befejeztem a fogamzásgátló (Belara) szedését és neki is kezdtünk a babagyártásnak - nem mintha addig nem lett volna szexuális életünk elég aktív, csak most már tudatosan tettünk mindent... 2012. február 10-én megjött a menstruációm, talán picit el is keseredtem, hogy nem jött össze, de hát nem mehet minden elsőre... Aztán utánanéztem, hogy mikor leszek ismét termékeny, és találtam egy kalkulátort. Úgy fest hasznos volt, mert a ciklusom szerint március 9-én kellett volna megjönnie a menstruációmnak, és semmi nyoma annak, hogy meg akarna jönni... Nem görcsölök, nem fáj a hasam... 2012. március 12-én elmentem, és vettem egy Walentin terhességi tesztet (Ezt ajánlotta a patikus, mert a legkisebb 10-es HCG szintet is kimutatja, továbbá a várt menstruáció 3-4. napján majdnem 95% pontossággal mutatja ki a terhességet.) Macival meg is beszéltük, hogy ma együtt megcsináljuk, de nem bírtam tovább, már kedden reggel megcsináltam, amíg Ő békésen aludt... És igen, 5 perc után bebizonyosodott, hogy valóban terhes vagyok... Berohantam a szobába, felkeltettem és az orra alá nyomtam...

Hatalmas az öröm, de nem kürtölöm világgá, mert babonából nem szabad... De azért a szűk baráti körnek és a családnak elmondtuk, hogy úgy fest, gyarapodunk... Eddig mindenki nagyon pozitívan fogadta...