Hát megint itt... Rég írtam, így a mostani bejegyzés sok apróságról fog szólni... Sok minden nem változott, a két kis lurkó egyre aktívabb és egyre jobban érzem, ahogy mocorognak, gondolom mert már "szűkösebb" a hely nekik odabent... Mindennap köszönök nekik a nap első mocorgásánál és este lefekvéskor is megsimizgetem őket... Apjuk is szokja a nagy pocakomat, igaz még körbeér minket, de nem sokáig... :)
A névválasztás most a nagy kérdés, de előbb-utóbb az is le fog tisztulni... Én azt szeretném, ha két nevet kapnának, egy különlegesebbet, és egy "szokványosabbat", és majd eldönthetik, melyiket szeretnék használni... De már azon is gondolkodtam, hogy kapnak egy "párnevet", mint pl. Dániel-Daniella, Olivér - Olívia, Róbert - Roberta, stb., és egy különlegeset... Szerencsére a vezetéknevükhöz (Kovács) minden illik, szóval az nem befolyásoló tényező...
Itt voltak barátnőim a napokban - mindketten külföldön dolgoznak - és az egyik leányzótól és párjától kaptak a macibocsaink szép babaruhákat is már, amikben hazahozhatjuk őket a kórházból majd... Az egyik rózsaszín és kisnyuszis, a másik babakék és kiskutyás... Nagyon édesek... Én se hagytam abba a Vaterázást és azóta is rá vagyok kattanva az olcsó babaholmikra, szóval lassan tele lesz a ruhás komód... :)
Megindult a visszaszámlálás is. A dokim azt akarta, hogy augusztusba már ne dolgozzak. Jövőhéten megyek vissza terheléses vérvételre, aztán 2012. augusztus 7-én a leletekkel hozzá és azt mondta, hogy akkor már kiír veszélyeztetett terhesnek, nem engedi, hogy tovább dolgozzak, hiába bírom jól. A munkáltatóm nagyon megértően és pozitívan áll hozzá a gyerekekhez, már felvették az utódomat, és már tanulgatja is a munkafolyamatokat, szóval ott is gördülékenyen haladnak a dolgok. Már csak 10 munkanapom van hátra, pedig szívesen dolgoznék még azért 1-2 hónapot, amíg bírja a derekam... Amúgy sincs más tünetem most már, csak a hátfájás, de azt meg napi szinten kipihenem egyenlőre a sok fekvéssel, alvással... Szinten tartom a fizikumom, nincs különösebb bajom...
Megindultak a fogadások is... Mivel nagyon nagy valószínűséggel császárral fognak az ikrek a világra jönni, már többen fogadnak arra, hogy a fiúnkat vagy a lányunkat fogják előbb "kivenni belőlem"... Kicsit morbid, de hát ez van... Egyenlőre tegnap töltöttem be a 24. hetemet, nagyon jól viselem a terhességet. Csak a meleg készít ki, de igyekszem nem hisztizni...
Azt olvastam, hogy a terhesség 24. hetében a magzat már akár 30 centis és 600 grammos is lehet. Nah, Nekem ebből kettő van a pocakomban, szóval már jó sok helyet foglalnak el Bennem... :) Ezt a hetet tartják az életképesség határának, mert a 24.-37. hétben megszületett babák koraszülöttnek számítanak, függetlenül a születési súlyuktól, azonban már több, mint 50% esélyük van a túlélésre... Hát remélem azért nem fognak még kibújni, jó helyük van odabenn... Magyarországon 100 babából 8 koraszülött, ikerterhességeknél minden második szülés 36. hét előtti... Hát én igyekszem ezt a százalékot csökkenteni.
Anyukám adott egy könyvet, elkezdtem olvasni... "Mit egyen a gyerek?" a címe. Igaz régi, 1987-es kiadású, de szerintem sokszor a régi bevállt dolgok sokkal jobbak, mint az új felfedezések. Igaz még messze van, hogy a baba elkezdje a bébipapik evését, de már most tudom, hogy nem fogok boltban vásárolt, előre elkészített bébiételeket vásárolni, már ki is néztem és meg is rendeltem egy nagyon praktikus kis turmixgépet bébiételek készítéséhez... Így biztosan tudom, mit eszik a gyerekem. Ha én se eszem gyorséttermi kaját, a gyerekem se fog ilyen "szarokat". Annyi rémhírt hallottam és olvastam, hogy mi mindent belekevernek ezekbe, inkább kihagyom... Itt egy videó róla:
A hét negatívuma volt egy gyors lefolyású fülfájás, de nem mentem el vele dokihoz. Áthoztam Anyukáméktól az infralámpájukat és napi 10-20x 4-5 percre melegítettem vele az arcüregem, a homloküregem és a fülem. Mára már enyhült, bár még egy kicsit bedugultan hallok vele... Gyógyszert nem akartam és nem is szedhettem rá a babák miatt, szinte minden gyógyszer ellenjavasolt a terhesség alatt. Az elején annyira fájt, rá se tudtam arra az oldalamra feküdni, mert ahogy a fejem, főleg a fülem a párnához ért, visítani tudtam volna a fájdalomtól... Most már tudok azon az oldalamon aludni, már csak "belül" fáj... Hihetetlen amúgy, hogy a terhesség alatt mennyi nyavalyám előjött... Sose volt herpeszem, sose fájt a fülem, hát most 4 hónapon belül mindkettő volt... Remélem már nem lesz más újdonság... :)
Ha túl vagyok a dokijáráson és a vérvételen, újra jelentkezem...
