És eljött a nagy nap... Elmentünk, hazaértünk, leültem a gép elé... Iszonyat meleg volt, de ez a nap mindent megért... És most jöjjenek a részletek... :)
Tipikus kismamás kelés... Még 10 perc, még 10 perc, még 10 perc... Nah, ezt játszottam 8:00-tól 8:50-ig, aztán erőt vettünk magunkon és párocskámmal felkeltünk. Igazi családi munkamegosztásban Ő levitte a kutyusokat sétálni, én meg csináltam reggelit... Májkrémes, mozarellás, paradicsomos szendvics kakaóval... Hát így leírva nem hangzik olyan jól, de higgyétek el, iszonyat finom volt és nagyon jól esett, hamar elpusztítottuk - a vizsgálat alatt emiatt ficánkoltak nonstop... Aztán 9:34: "Úristen, induljunk." Séta, buszmegálló, expressz busz, villamos, busz és 10:40-re ott is voltunk a G1 Intézet bejáratánál. Bementünk, iszonyat tiszta, iszonyat kedvesek, iszonyat aranyosak... Kupont odaadtam, lakcímkártyát, TAJ kártyát, 1-2 kérdésre válaszoltam, majd megkértek, hogy foglaljak helyet, pici csúszásban vannak, de szólítanak... Nagyon szép rendelő, váró, mosdó, vizsgáló fogadott minket a potom 5ezer forintunkért. Ennek kéne az alapellátásba beletartoznia, de sajnos nem ilyen világot élünk. Egy nagyon kedves szonográfus hölgy fogadott Bennünket... A teljes ultrahang vizsgálat több, mint fél órás volt, ahol mindent rendben talált és kiderült végre az a kis "DE"... A vizsgálat legelején kiderült, hogy a "nagyobbik" baba kisfiú lesz, egyből kivehetőek voltak a kis herék és a kukija. Megkönnyeztem picit, meghatódtam, én erre vágytam nagyon, amióta az eszemet tudom, mindig fiút akartam... A másik magzat nagyon takargatta magát, mindig odabújt a kistesóhoz... Belül drukkoltam, legyen kiscsaj, legyen kiscsaj, érezze ugyanezt a párocskám is, hisz tudtam, Ő kislányra vágyik... A végén megmutatta magát a kis szégyenlős, bújós és mondta a vizsgálatot végző szonográfus, hogy kislány lesz, olyan jegyeket mutat, amiből Ő szerinte tuti kiscsajszi lesz... Szóval a fogadásoknál akik a "vegyes felvágott"-ra fogadtak, NYERTEK!!! És én is. Minden vágyam így teljesüljön, én pont ezt szerettem volna, hogy szülessen egy fiam és egy lányom is...
Az utolsó, 18 hetes ultrahangon még nem voltak együtt 500 grammosak sem, most az elmúlt két hétben megint sokat fejlődtek, már ketten együtt több, mint 600 grammosak... :)
Amiket még megtudtunk a babákról:
Kisfiú (képen a bal oldali): 353 grammos, 47x58 mm-es a fejecskéje, 15,1 cm "magas" és 34 mm hosszú a combocskája...
Kislány (képen a jobb oldali): 306 grammos, 49x53 mm-es a fejecskéje, 14,4 cm "magas" és 30 mm hosszú a combocskája...
Mindkét babáról ugyanazt az orvosi véleményt adták: "Placenta a hátsó falon, "0" típusú, átlagos magzatvíz, ép koponya és gerinc, jó szívműködés, zárt has- és mellkasfal, telt gyomor és hólyag, vesék mindkét oldalon ábrázolódnak. A vizsgálatról DVD felvétel és fotó készült."
A nagy melegre és a jó hírekre való tekintettel hazafelé megjutalmaztuk magunkat két-két gombóc fagyival, hazavonszoltuk magunkat, azóta is a fáradalmakat pihenjük... Anyukám, Anyósom a plafonon a boldogságtól, SMS-ben értesítettünk minden rokont, barátot még a hazafele út alatt...
A kapott fotót megkapta a büszke Apuka, kirakta az íróasztalára a nappaliban, a DVD lemezt már sokszorosítottuk is, aki kér belőle, kap... Sose hittem volna, hogy ilyen szerencsés leszek és ilyen boldog... Köszönöm a családnak, a barátoknak és legfőképpen a Párocskámnak, akit nagyon szeretek...
További fotók:
(háttal a kisfiunk és jobb oldalon a bújós kislányunk)
(bal oldalon befogja a fülét a kisfiunk és a kislányunk kis pofiját mutatja)
