Újra itten vagyok, ahogy azt ígértem.
Ma végre megjött a nőgyógyászom is az éves szabadságáról és fogadott... Szívhangok rendben voltak, jó volt hallani a két lurkónkat... A fiúnk már megközelítőleg két kilós, a kislányunk kicsit kisebb, de ez eddig is így volt. Azt mondta a doki, hogy ha a kettőjük súlyának eltérése nem nagyobb, mint 30%, nem kell megijedni, ez természetes. A has és hátfájásomra, illetve bokadagadásomra azt tanácsolta, hogy polcoljam a lábaim és sokat feküdjek, főleg az oldalamon, azzal kímélem a piciket, továbbá ne fáslizzam magam, főleg ne éjjelre, mert azzal a vérkeringésemet is elszoríthatom, inkább hideg vizes borogatást tanácsolt...
Aggodalmam fejeztem ki a doki felé, hogy hát mégis csak az első terhességem és hát nem sok rutint szereztem eddig "szülés" témakörben, főleg nem császármetszés terén, mire csak annyit mondott, hogy: "Nyugodjon meg, minden rendben van. Október 16-án jöjjön vissza, akkor mindent elmondok, addig pedig tartsa magában a kicsiket..." Hát, gondolhatjátok, egyszerre elmosolyodtunk a dokival... Kaptam labor beutalót, a héten, de legkésőbb jövőhét keddig el kell mennem vér- és vizeletvizsgálatra. Körülbelül ennyi az orvosjárós fejlemény...
Ja, és még valami... Múlthéten megvolt az első véletlenszerű, betoppanós védőnénis látogatásunk is, meg lettem dicsérve és jövőhét kedden megyek hozzá és mondta, írjam össze a kérdéseimet, kétségeimet...
Most lesz pénteken a betöltött 33. hetem... Utána olvastam pár oldalon, hogy ilyenkor mi zajlik a testemmel és a babákkal, szóval Velünk és van pár érdekesség. Például ilyenkor az anyai méh a terhesség első napjához képest minimum ötszázszor akkora... ("Aztamindenit...") Az élettani vérszegénység alábbhagy, mert a vörösvérsejtek termelődése utoléri a plazmáét. Élénk álmok gyötörhetnek - tapasztalom és szegény párom is "szenved" tőle éjjelente. A babáim már az újszülöttekre jellemző legtöbb képességgel rendelkeznek, kivéve a sírás és a táplálkozás, tüdejük is már majdnem teljesen kifejlettek, körülbelül 28-30 centisek fejtetőtől farokcsontig és megközelítőleg két kilósak - ezt mondta a doki is, szóval megnyugodtam...
Semmit se változtam, Vatera őrültségem továbbra is határtalan, de ennek és szeretteim ajándékainak hála mára végre körvonalazódott és összeállítódott a babák ruhatára... Íme Kovács Attila László és Kovács Anna Lea hazahozós szerkója, megosztom Veletek:
Vastag sapka, vékony sapka, pulcsi, nadrág, vékony zokni, vastag zokni, tutyi cipő, kis kesztyű, cumi, hosszú ujjú body, rövid ujjú body, ujjatlan body. És mindenből kettő természetesen... Egy a kiscsajszinak, egy a kisfiúcskának...
A ház, ahol lakunk, az is lassan kész lesz, a mi részünk már teljesen kész van, kívül be van szigetelve, visszaszerelték a redőnyeinket, az ablakokat megpucoltam, a radiátoron a szelepeket lecserélték, már légtelenítve és feltöltve is van a rendszer, kicserélték a szellőzőket is tűzvédelmileg előírtaknak. Apukám és Anyukám segítségével megtörtént a konyha tisztasági festése és a konyhai-fürdőszobai csapok cseréje is, már csak a három radiátort kell lefestenem és teljes a boldogság... De az is vasárnapig kilátásba van helyezve, és amit én eltervezek, az úgy is lesz...
Ráadásul csütörtökön lesz rovarirtás az egész házban és az összes lakásban, szóval teljes a felkészülés a babákra.
Tervbe vettem egy "családi" fotózást is, már szervezés alatt van... Nem akarok túlzásokba esni, csak szeretnék 2-3 olyan fotót Rólam és a páromról, ahol még a babák pocaklakók és örök emlékként el tudjuk tenni őket, továbbá a babák is láthassák majd, milyenek voltunk Mi: Anyu és Apu.
